A fény és a sötétség nem csak a nappalaink és az éjszakáink ismérvei, hanem a napi ritmusaink és az alvásunk igen erélyes, külső szabályozó tényezői is, sőt társadalmunk működését is.
Történetünk kezdete tulajdonképpen 3,5 milliárd évvel ezelőttre, a földi élet korai szakaszaiba nyúlik vissza, amikor egyes sejtmag nélküli algák, az akkor még 24 óránál rövidebb fény-sötétség ritmusokhoz igazították „bokros teendőiket” az amúgy ultraibolya sugárzásban bővelkedő bolygónkon. Pontosabban szólva, azok maradtak életben, akik így jártak el. Az azóta eltelt idő alatt egy bonyolult biológiai óraszerkezet alakult ki, melynek fogaskerekeit mi is hordozzuk a sejtjeinkben és mi is ehhez igazítjuk - optimális esetben - a bokros teendőinket és persze az alvásunkat is.
Némi túlzással, de nem teljesen alaptalanul állíthatjuk: az algákhoz hasonlóan közülünk is azok maradnak inkább életben, akiknek a cirkadián (körülbelül 1 napos) ritmusa optimálisan működik. A ritmus összezavarodása, szakszóval deszinkronizációja egészségkárosító hatású. Az alvázvarok kialakulása ilyenkor törvényszerű, de viszonylag rövid időn belül a hangulati életünk és az anyagcserénk is megsínyli a deszinkronizációt, ami depresszív zavarokhoz és 2-es típusú cukorbetegséghez is vezethet.
Mesterséges világítás hiányában a külső fény, illetve annak hiánya (a sötétség) lett ennek az óraszerkezetnek a leghatásosabb külső szabályozója. Kicsit olyan ez, mintha azt mondanánk: a biológiai órát naponta – egyfajta órásmesterként – a fény és a sötétség váltakozása állítja be. Mert bizony állítani kell az órát, nem atomóráról van szó, kisebb kilengések és bizonyos fokú rugalmasság, állíthatóság mindenképpen szükségeltetik az optimális működéséhez.
Gondoljunk csak bele: a földi élet első szakaszaiban a nappalok és éjszakák váltakozása sokkal gyorsabban zajlott, tehát a napi, szakszóval cirkadián ritmus csak hozzávetőlegesen 24 órás, de naponta beállítja azt a fény sötétség ritmusa.
És itt jönnek a képbe a civilizációs ártalmak.
Thomas Alva Edison egyik találmánya, az izzólámpa azóta a modern digitális technikával (okos telefonokkal, táblagépekkel, egyéb képernyők-kel) kiegészülve óriási kihívásnak teszik ki ezt a finom óraszerkezetet: naponta a legkülönbözőbb időszakokban, de különösen este és éjszaka sugallják azt a cirkadián óraszerkezetnek, hogy még nappal van (este-éjszaka) vagy már nappal van (hajnalban). Miközben persze nagyon gyakran nincs...
A fényszennyezés egyik legproblémásabb oldala éppen ezért az ébrenlét és az alvás optimális szabályozásának modern kori felrúgása. Ezt az elmúlt évtizedekben is sejtettük, de a legújabb mérések szerint jóval nagyobb problémával állunk szemben, mint eddig hittük.
Először is: a kék fény (amelynek a hullámhossza 450 nm), ami a szivárvány minden színével egyetemben benne van a fehérben is, nagyon erélyesen állítja át a cirkadián ritmusunkat.
Nem kell belőle sem sok, sem erőteljes megvilágítás, márpedig a technikai eszközeink éppenséggel ezt bocsájtják ki a legnagyobb mértékben, (Javaslat: este használjunk kékfény-szűrőt!).
Másfelől pedig: a cirkadián ritmus karmestereként ismert és a tobozmirigyben termelődő hormon, a melatonin már igen kis fényerősségre, az enyhe megvilágításnak számító 25 luxra is jelentősen csökkent szinten termelődik az emberek kb. felében, amint azt ausztrál kutatók (Andrew J. K. Phillips és munkatársai) nemrég kimutatták. Az egyes emberek közötti érzékenység akár 50-szeres értéket is elérhet.
Nos, ki tudja megállapítani magáról, hogy melyik csoportba tartozik: az érzékenybe vagy a kevésbé érzékenybe? Jobb híján tehát érdemes csínján bánni az esti-éjszakai (kék) fénnyel, (bármennyire vonó, és manapság divat hóborttált) hiszen a melatonin csökkent szintje a cirkadián ritmus éjszakai fázisának igen kedvezőtlen mutatója, gyakorlatilag a rossz alvásminőség egyik ismert és nemkívánatos hormonális sajátossága.
A fentiek fényében kijelenthetjük tehát: a fény az éjszakai alvás ellensége, míg a sötétség a barátja. Persze mindez fordítva igaz az ébrenlétre. Ha valaki kételkedne e megállapítás megalapozottságában, próbáljon meg ébren maradni egy elsötétített szobában nappal.

Dr. habit. Bódizs Róbert
tudományos főmunkatárs, kutatási igazgató-helyettes, Semmelweis Egyetem, Magatartás-tudományi Intézet